Sorozatban közöljük azt a svájcból kapott kitűnő anyagot, amely elsősorban a Spartacushoz kötődő történeteket mesél el; de sokat elárul az 1950-es évek magyar történelméről és társadalmi viszonyairól is. A szöveget változtatás nélkül közöljük. A szerző Besse Lajos (Lulu), aki több egykori vitorlázótárásának visszaemlékezéseit is közli. A történetekben jónéhány (egykori) vitorlázó neve is előkerül. Köszönet a szerzőnek, és azoknak, akik az anyag közlését lehetővé tették.
Hihetetlen történetek - Epizódok a balatoni vitorlás életből -1950-1956 (VII. rész)
(az első rész itt!, a második rész itt!, a harmadik rész itt!, a negyedik rész ITT!, az ötödik rész ITT!, a hatodik rész ITT!, a hetedik rész ITT!, a nyolcadik rész ITT!, a kilencedik ITT!)
A vízi élet nagyhajós tanulmányai
Nagyhajós kirándulások
Egy pár szót a döfi - túráról. Az előzményekhez tartozik, hogy minden boldog nyarat, mint boldog egyetemisták, tanulók, a telepen töltöttünk, különböző címszó alatt, melybe, ha Iván nem volt jelen, még egy kis semmittevés is belefért. Ha a telepen volt, megpróbáltuk minden munkálkodás hiába valóságára felhívni figyelmét; Andyval lesúroltuk a fákat. Iván értelmesebb ember lévén nálatok, egyből észrevette, hogy fiatalos arroganciával hülyét akarunk belőle csinálni és 6 szemközt szigorúan ránk nézett.
Ami komolyabb benyomást tett ránk - az a tény, hogy minél többet nyaraltunk, annál kevesebb pénzünk maradt kajára. Így mint jó KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) tagok, az ehető javak újra elosztására meg alakítottuk a FÉSZ-t, a földvàri éhezők szövetségét, mely igazságosan gondoskodott arról, hogy mindenki egyformán koplaljon. Mivel térben és időben függetlenek voltunk, elhatároztuk, hogy nem földváron koplalunk, hanem „on the road“(mi már akkor!!!!), mert helyben koplalni unalmas, mint ahogy unatkozni is csak útközben az igazi. Pénz nélkül, 1/2 kiló cukorral és 2 kiló búzadarával behajóztunk az ötvenesre, azzal hogy Badacsonyban majd smarnit vacsorázunk.
A túrán Zsuzsi, Bea, Lulu, Kalapos Feri, Litkey Jani és az alulírott vettek részt. A főzés nagyon egyszerűnek látszott, egy TV lunch kutya füle ehhez képest. A nagy fazékba tettük a fél kilót és a két kilót, majd hosszabb tanácskozás után, 1 liter Balaton-vizet, sok-sok planktonnal. Főztük a primuson, de valahogy nem akart sem az íze, sem a konzisztenciája smarnira hasonlítani. Felét megettük folyékonyan. Hogy mért lettünk rosszul az csak órák múlva derült ki, mikor valamelyik elszánt FÉSZ-es repetálni kívánt és először a kanalat, majd a kést törte bele a kővé dermedt „Döfibe“. Baltánk nem lévén, elmentünk kukoricát lopni, amivel az esti kocogás is meglett, mert az éber parasztok csúnyán megkergettek. Másnap Keszthelyen fehérjére vágytunk, megpróbáltunk a kikötőőr kacsáiból, legalább egyet megfogni.
A következő módszerek lettek kipróbálva:
1. Nyitott biztosítótűre tűzött kenyérhéj madzagon. Állatkínzás elkerülése végett megesküdtünk, hogy azonnal kitekerjük a nyakát nehogy, szenvedjen.
2. Csukafejessel a kacsára ugrani.
3. Hajó alatt átúszva kacsalábat megragadni, feltűnés elkerülése végett, víz alatt a nyakát kitekerni.
Addig próbálkoztunk, amíg a tulajné meg nem jelent a mólon, hangosan szólva hozzánk. Hiába mondtuk, oh, mi csak játszunk. Ö meg precízen elmondta nekünk, hogy hol és mivel játsszunk. Mi köszönve az útba igazítást, visszahajóztunk Badacsonyba, mert úgy gondoltuk, hogy azok a parasztok, nem bírják az éjszakázást. Úgy is volt, senki nem zavart a kukoricásban, még arra is volt időnk, hogy a zsákmányt felvigyük a Badacsonyra és tábortűz mellett lakmàrozzunk.
Lulukám, a hozzád fűződő két emlékemet is hadd mondjam el; az egyik az a bizonyos tökfőzelék, amit tudom, hogy megettem fogadásból, mert emlékszem, hogy a siófoki döghullámok közt meg is szabadultam tőle, de hogy te azokat a nyert krémeseket valaha is kifizetted volna, arra nem emlékszem. De megbocsátok, mert a másik emlékem rólad az olyan, hogy az óta is hiába vàrom, ilyen okosat halljak tőled. Ifitábor, Földvár (ca. 1954). Fekszünk a 20-as sátorban, senki nem álmos, de Iván bá már takarodót fujt. Egyszerre csak éktelen büdös van, mire megszólalsz. Itt valakinek szűk a bőre; ha becsukja a szemét, kinyílik a segglyuka. Azt hiszem az óta sem sikerült ilyen kevés szóval ilyen fontosat mondanod.
Egy másik (titkolódzós, ne mond tovább) túra
Ez egy később kiderült story a fényképhez, ahol Zsuzsika túrázni indul. Éppen a legszükségesebb felszereléssel sietett a "Vörös zászlóhoz", mikor Varga Vili lekapta. Hogy ez a fénykép volt-e az áruló, nem tudom, mindenesetre Iván bá a túrát engedély nélküli eltávozásnak minősítette és Zsuzsikát büntetésül, 3 versenyre Binder Pityori foksottjához száműzte. Ez a jó kilátás annyira feldobta Pityorit, hogy a Siófoki versenyen harmadik helyezést ért el. És ezt az egész történetet én a férj, csak most, 2004-ben tudtam meg. Most már világosak az összefüggések. Zsuzsika. Persze nem egyedül ment túrázni!! Hanem Véro Misivel és Zombori Tomival, ezért az a merész, jövőbe mosolygó arckifejezése (mint a real-szocialista munkáslányok) azzal a forradalmi lendülettel.
Én, az óta is férj, már akkor gyengéden éreztem a másik nemhez tartozó haverom iránt és ezért nem lehetett véletlen, hogy pont azon a siófoki verseny döghullámain hánytam ki az előző napon, fogadásból bezabált tökfőzeléket.(lásd feljebb) Különben ez összevág azzal a tapasztalattal, hogy mindig a férj az, aki utoljára tudja meg. Most azon spekulálok, hogy ez nem- e válóok? Ami ellene szól; tekinthetem elévültnek, a vádlott állítása szerint nem történt semmi, ami az erkölcsöket (?/?) sérti, főleg pedig, hogy mint az öreg Kohn; én màr nem is haragszom.
(az első rész itt!, a második rész itt!, a harmadik rész itt!, a negyedik rész ITT!, az ötödik rész ITT!, a hatodik rész ITT!, a hetedik rész ITT!, a nyolcadik rész ITT!, a kilencedik ITT!)
FOLYTATJUK!
