Az elsüllyedt hajón tehát 178 utas és 6 fő személyzet tartózkodott. Kimentésük egyetlen körülménynek köszönhető, nevezetesen, hogy a móló másik oldalán balatoni évadnyitó (akkori elnevezés szerint: vitorlafelhúzó ünnep) volt.
(Azt az elterjedt vélekedést, hogy a Pajtás a vitorlásverseny jobb megtekinthetősége okán egy oldalra zsúfolódó tömeg miatt borult volna fel, elvethetjük, hiszen a főfedélzeten az emberek moccanni sem tudtak, olyan szorosan álltak egymás mellett.) A kis (mondhatni, semmilyen) szél miatt a móló nyugati oldalán rajtoló hajók viszonylag könnyen juthattak el a felborult, elsüllyedt hajóhoz, mert a rajtvonalhoz, így a mólóhoz közel voltak még, igaz, annak nyugati oldalán. Az évadnyitó verseny közvetítője - hangosbemondón keresztül - mentésre kérte a vitorlázókat.
A vitorlás hajók mentették tehát a szerencsétlenül járt, és bizonyára pánikban lévő embereket. Voltak azonban olyanok, akik a hajó alsó részében rekedtek.
Késő estére végeztek a mentéssel a vitorlázók.
Az ötvenes évek Magyarországán azonban nem az emberi élet volt a legdrágább.
A Balatonfüred felé tartó, sétahajókázásból visszatérő Beloiannisz nevű hajót a vízirendészet a parttól körülbelül három kilométerre megállította, azzal, hogy a vitorlásverseny miatt nem mehetnek tovább. Ebben az időpontban már nem volt verseny, hiszen a vitorlások éppen hogy a felborult és elsüllyedt Pajtásról mentették az utasokat. Távcsövön a Beloiannisz legénysége látta is ezt!
A mentés során a mentésben résztvevők hajógyárból lángvágót hoztak, és a hajó víz felett lévő oldalán nyílást vágtak. Néhány élő embert ezen a nyíláson keresztül is sikerült kihozni, majd a halottakat is itt emelték ki. (Még hónapok múlva is találtak holttestet a szerencsétlenség közelében.)
A mentésben tehát kizárólag a vitorlázók vettek részt.
A helyszínen megjelenő nagyszámú ávós mással volt elfoglalva. Például azzal, hogy felügyeljék a füredi telefonközpontot, hogy kitépjék a parton tartózkodók fényképezőgépéből a filmet, és hogy megfenyegessék őket: felejtsék el, amit láttak...
Hogy "szakember" is legyen a helyszínen, megérkezett a mentés helyszínére Bebrits Lajos masiniszta, aki akkor éppen (1949. február 18-tól 1956. október 29-ig) közlekedésügyi, illetve közlekedés- és postaügyi miniszter volt. Megérkezésekor Kalász Antal rendőrkapitány várta a füredi vasútállomáson.
A mólóra azután csak a miniszter mehetett ki, a rendőrkapitányt nem engedték oda az ávósok. A mentésben azonban sem ő, sem az ávósok, sem a rendőrök nem vettek részt. Utóbbiak azért, mert előbbiek nem engedték meg nekik.
A megmenekülők életüket a balatoni vitorlázóknak - az évadnyitó verseny résztvevőinek - és néhány evezős csónakkal érkező embernek köszönhetik. Rossz belegondolni, mi lett volna, ha nincs éppen vitorlásverseny.
A hajó fűtője, Vámos Gyula a boruláskor kinyitotta a kazán gőz-lefuvatószelepeit, hogy egy lehetséges robbanás ne következzen be.
Vagy a kiömlő gőz égette halálra, vagy nem tudott már kiszabadulni a hajóból; mindenesetre ő is az áldozatok között volt.
FOLYTATJUK!
Felhasznált irodalom:Dulin Jenő: Emlékezés egy tragédiára - Nők a Balatonért Egyesület Kiskönyvtára 7., Balatonfüred 2004.
Horvai Árpád okl. hajómérnök: Harminc év előtti tanulságok (Viziközlekedés, 1984.)
Szabad Nép - 1954. június 1.
Népsport - 1954. május 30.
Kő András: Ötven évvel ezelőtt süllyedt el a Pajtás gőzös a Balatonon (MNO, 2004. május 30.)
Horvai Árpád okl. hajógépészmérnök, gazdasági mérnök: Harminc év előtti tanulságok (Víziközlekedés, 1982. 4. szám)
Kálnai Attila: Néhány gondolat és tény egy harminc év ezelőtti témához (Víziközlekedés, 1984. 1. szám)
Mészáros Attila: A balatoni hajózás feketenapja (Zsaru Magazin, 2002. 32. sz.)
A fotókat a Nők a Balatonért Egyesület bocsátotta rendelkezésünkre. A fotók szerzői jogvédelem alatt állnak!
Köszönjük Mészáros Tibor hajómérnök szakmai segítségét és a Nők a Balatonért Egyesület támogatását.
