Felemás, mert nagyon vártuk már az idényt, nagyon szeretünk volna már vízre szállni.
Egész télen bújtuk a netet, és terveztük mi lesz ha…
Tavaly bíztató jelek voltak a hajó, és a csapat teljesítményében, de úgy éreztem most kell még komolyabban venni , mikor néha megindul a szekér, azaz inkább Dorsiánk, a dögös nagylány !
Keller Andris barátom, aki hóna alá vette a hajót, a csapatot, és engem is, bevállalta, hogy Veszprémben nálam hetente egyszer összejövünk aki éppen ráér, és tanulgatunk, elemezgetünk, videókat nézünk, egyszóval szárazföldi tréningeket veszünk.
Tulajdonképpen mi azért vettük egyre komolyabban a találkozásokat, mert Andris rendkívül lelkesen, minden estére komolyan készülve, igazi nagy szívvel, de Őt ismerve nem meglepő módon alázattal, és szerényen okított minket.
Egy szó, mint száz óriási, vízi edzésekkel tarkított komoly, csapatmátrixon alapuló évet terveztünk. Vele a Trénerünkkel.
Miért felemás?
Április 7.-én délután 6-ig a Dorsián szerelt. Nagyrészt rajta múlt, és ma is azért olyan a hajó amilyen, mert ő segítetett összerakni. Csopak akkor már nem az első hely volt ahol segített, láttam hogy hulla fáradt. Megbeszéltük, hogy mára vége, folytatjuk holnap.
Én hazamentem, de Ő még elment a füredi hajógyárba (a hajógyári kikötőbe), mert megígérte két Rafficás fiúnak, hogy valamit még segít lemérni. Bement, megcsinálták amit kellett a hangárban, majd kifelé menet behúzták a többszázkilós tolóajtókat! Na ezt nem kellett volna! Valami elmebeteg idióta úgy vágta ki a felső kaput megvezető sínt, hogy semmi sem biztosította behúzott állapotában az ajtókat. A fiúk hátat fordítottak, az ajtó meg komótosan rájuk dőlt. Pontosabban Andrist majdnem agyon csapta. Ha nincsenek hárman, tragikusabb lett volna a helyzet. Így társai segítségével önmaga mászott ki a kapu alól, mielőtt elájult.
Aztán jött ami ilyenkor sajnos elmaradhatatlan. Mentő, rendőr, kórház, műtét, izgalom Mónival a műtő előtt, hónapos magatehetetlen kórházi lét.
Eszünkbe sem jutott a hajó, a versenyzés, Andris ellenben a 2. intenzíven töltött napján, amikor meglátogattuk, igen halkan (ő amúgy is halk szavú) azt mondta:
"Sanyikám, egy törölközőt nem tudtok hozni amire Dorsia van hímezve? Amint jobban leszek segítek ám nektek, ne haragudjatok, hogy nem csinálhatjuk végig, amit elterveztünk!"
Na, szóval nem nagyon tudtunk megszólalni…
Pedig az Ő élete van romokban, a két kezéből élt, a vitorlázásnak szentelve minden másodpercét az életének. Sportkarrierjének lehet hogy vége! (sokszoros magyar bajnok, Európa-bajnoki ezüst-, és bronzérmes sportoló és edző)
Szóval felemás az évkezdet, de a Csapat érte, vele vitorlázik!
Távcsövön figyel minket csopaki házukból és naponta hív a tanácsaival!
Ő a mi edzőnk, a csapatunk legnagyszerűbb tagja ! Fel fog épülni!
Azért pár szót hadd szenteljek a helyzetnek, a körülményeknek is.
Az eset óta senki, sem a rendőrség, sem a baleset helyszínét tulajdonoló cég, sem az azt bérlő kikötő, senki, de senki nem hívta, nem kereste, nem kérdezte, mi történt; és hogy segíthet-e!!!
Ő „csak” egy egyszerű csopaki vitorlás fiú, miért kellene vele foglakozni vele - gondolhatják. Hát nem az!
Ő egy csopaki VITORLÁZÓ, aki nem ezt érdemli!
Családján és Mónin kívül pár barátja tartja benne a lelket, segít neki. Köszönet érte. Kicsit kevesebben, mint amit reméltem, illetve az első napokban látszott. Mozdulni nem tud azóta sem, a házukba hazavitt kórházi ágy lesz sokáig a fekhelye. Boka, medence, borda, és sok minden más sérülés. Nem egyszerű a helyzete!
Felemás, de nem reménytelen az évkezdet. Látjuk Andrissal együtt az alagút végét, az első vízre szállást együtt, a Balatonon, ahol imád vitorlázni!
Nyitottunk egy számlaszámot a nevére. Ha bárki bármilyen segítséget tud nyújtani neki, az megkönnyíti a visszatérését közénk!
(Keller András, 73200127-15343350)
Jó szelet !
Kurucz Sándor - alias:Big Sam - a Dorsia kormányosa
