Mindig derűs, energikus, örökmozgó, optimista, gyermekszerető. Ezek a jelzők jutnak eszembe Daniról. Sokat azt hiszik, hogy a keresztneve Dani. De nem: Dániel Gábornak hívják. A Balatoni Hajózási Zrt. siófoki vitorlásoktató telepének vezetője, a BHSE (Balatoni Hajózási Sport Egyesület) edzője, vitorlás gyermektábor-vezetője; az Uniqa Balaton Regatta versenysorozat versenyigazgatója, kiváló vitorlázó és síelő, példamutató édesapa.
Sorozatunk első részében Dániel Gáborral beszélgettünk.
Yachtshop.hu : Dani, te vitorlázó családba születtél. Úgy tudom, édesapád dragonozott Balatonföldváron.
Dániel Gábor: Apám azt hiszem, hétszeres magyar bajnok dragonban. Mancsaft volt, Ribiánszky Józseffel és Gereben Pali bácsival ment. Később, amikor a Gereben Pali bácsi kiörgedett a versenyzésből, akkor Horváth Lacival, a vitorlaszabóval mentek hármasban együtt. Így állt föl a csapat. Akkoriban csak fa dragonok voltak, és úgy emlékszem, a Spariban kettő. Az egyiket vitte a Ribiánszky Józsi bácsi, azon volt mancsaft az öregem. A másik dragont Pallás Gyula kormányozta. Ő volt a veretgyártó Pallás, a lányának Fűzfőn van vitorlásboltja. De máris kijavítom magam, mert három dragon ment Földváron, kettő a klub tulajdonában, és Zieglernek volt egy magánhajója. Ő volt az ostyagyáros Ziegler, az ő fia meg hollandizik. Nagyon tehetséges volt a Ziegler egyébként. Apám tehát dragonozott, és volt egy igazán nagy élménye az öregnek. Ugye nyilvánvalóan hazai színekben mentek, de egyszer meghívták őket – úgy 1974 körül - Egyiptomba egy versenyre. Hajót nem vittek értelemszerűen, hanem ott kaptak egyet. Képzeld el, hogy nem csak hajót kaptak, hanem a hajóhoz egy hajószolgát is. Alexandriában volt a kikötő és a hajószolga úgy várta őket, majdnem piros szőnyeggel, a hajó leponyvázva, vitorla előkészítve, csak ki kellett tekerni, fel kellett húzni és indulásra kész volt. Amikor vége lett a versenynek, ugyanígy kiszálltak a hajóból, a szolga kikötötte, ők kiszálltak, a szolga mindent eltakarított. Az egész verseny ilyen légkörben, ilyen szellemben zajlott le. Nagy élmény volt ez apámnak, később is sokszor emlegette. Azért azt tudnod kell, hogy ez egy nagy hagyományokkal rendelkező verseny. Erre az alexandriai versenyre most néhány éve a Borbély Feri szervezett egy csapatot és a Székely Tóni kormányozta a hajót. Persze akkor már komolyabb hajók voltak, de ők is kölcsönhajóval mentek.Apám egyébként alapító tag volt ott a Spartacusban. A Spartacus előtt több egyesület volt ott, azon a területen Földváron, először - ha jól emlékszem - a Honvéd, aztán a Művész, aztán nem tudom, mi lett a neve és akkor utána lett Spartacus. Apám ott volt a kezdetektől. Tudod-e, hogy a Szpari az egy feltöltött terület, annak idején apám mesélte, hogy úgy talicskázták be a földet és az iszapot, ami a kikötőmedence kotrásakor kitermelődött.
Miután megszülettünk, apám lehordott bennünket oda. Volt egy időszak, amikor az egész család lent volt: édesanyám, ikertestvérem, nővérem is. Mind versenyeztünk, kivéve anyámat, mert ő olyan kis konyhatündérként kiszolgált minket. Egyszer apám valamiért megsértődött, a nővéremnek egészségügyi problémája lett a térdével, az ikertestvéremet kirúgták. Én 1978 decemberéig maradtam a Szpariban, utána kerültem a Mahart SC Vitorlásklubba, ami most a BHSE.
Yachtshop.hu : Abban, hogy te a vitorlázást választottad hivatásodnak meg hobbinak is, milyen szerepe volt édesapádnak?
Dániel Gábor: Természetesen döntő szerepe. Én gyerekkoromban úsztam, mint annak idején minden normális gyerek. Elvittek úszni minket és négy évig versenyeztünk is. Emlékszem, nagyon pici voltam. Beugrottam a medencébe, az első fordulónál már volt vagy
Yachtshop.hu : Olyannyira rabul ejtett a vitorlázás, hogy a Lékai János Hajózási Szakközépiskolában végeztél.
Dániel Gábor: A Spartacusban nem feküdtem jól, végül kirúgtak engem is a klubból. Finoman fogalmazva ám, mert azt mondták, hogy a következő évben nem kapok hajóbeosztást, sőt az akkori volt mancsaftom megkapja a hajónak a kormányzását. Csodálkoztam, mert őt abban az évben én tanítottam be mancsaftként. Rácz Laci volt az én mancsaftom éveken keresztül, de közölték, hogy nem így lesz, és - nem mondok nevet, mindegy - egy most is menő hollandist beraktak hozzám, mint kezdőt. Közölték, hogy idéntől ő lesz a mancsaftom. Kamaszkor meg mindenféle linkségek is voltak közben, lényeg az, hogy nem ment úgy a versenyzés, ahogy kellett volna. Tehát az év végén tudomásomra hozták, hogy nem kapok beosztást és a hajómat az én akkori mancsaftom kapja meg. Akkor engem már két éve bombáztak a Lékaiban - mert ugye a Lékaiban tartotta a Mahart SC a téli edzéseit. Mindig kérdezték tőlem, hogy miért nem itt vitorlázom. Akkor – miután így jártam a Szpariban - kapóra jött a lehetőség. Átigazoltam és simán átvettek. Egyből kaptam egy sokkal jobb hajót, mint amit a Spartacusban elvettek tőlem.
Egy véletlen folytán én már előbb voltam külföldi edzőtáborban Mahartosként, mint ahogy a siófoki telepen lettem volna. Szerencsém volt, amikor egy kéthetes neszebari edzőtáborba elvittek, mert a Színesnek is hiányzott a mancsaftja. Ugyanis ő csak egy héttel később tudott lejönni Neszebarba. Színesnél kezdtem, aztán közben lesérült egy másik mancsaft, úgyhogy én végigvitorláztam a két hetet, úgy, hogy a siófoki telepen még nem is voltam…
Yachtshop.hu : Hol volt ez az edzőtábor?
Dániel Gábor: Neszebárban volt, Bulgáriában, a Fekete-tenger partján. Gyönyörű város, azt hiszem, a világörökség része. 1979-et írunk, a Detréék voltak ott, aztán solingosok voltak, Galgóczyék, és a 470-es válogatott is lent volt. Fundákéknak, tehát egy a 80-as olimpiára készülő válogatott keretnek volt ott egy edzőtábora. Lent volt az „ A” keret, és a „B” keret, és hát szerencsével és meghívottként, tartalékként, de oda bekerültem és ott mancsafkodtam. A Detre-testvérek aztán bronzérmesek is lettek Moszkvában.
Yachtshop.hu : Te ott válogatott kerettag is voltál?
Dániel Gábor: Én akkor még nem voltam válogatott kerettag, de a válogatott kerettag mancsaft hiányzott, így valaki kellett. Azt mondták, hát itt van ez a gyerek, 470-esezik 4 éve, hát akkor majd ő beszáll a hiányzó helyett, mégse álljon a hajó...
Aztán később lettem én válogatott, már a Mahartosként. A Spartacusban optimiszteztem, kadettoztam, aztán 470-eseztem két évig, de hát akkor a 470-esben még nem voltunk válogatottak. Optimistben meg még nem is volt ilyen, hogy válogatottság.
1979-től 87-ig versenyeztem aktívan. 470-esben akkor voltunk junior kerettagok, aztán felnőtt kerettagok is voltunk, egy évig. Azután 86-87-ben még versenyeztem, csak közbejött a katonaság, 1983-tól 85-ig, így sajnos másfél év kiesett. Katonaság után 470-eseztem, olyan „B” keret szinten voltunk, körülbelül a hatodik hely környékékén. Voltak nálunk sokkal jobbak. Folyamatosan volt egy nálam jobb: a pályafutásom kezdetén még a Fundák, aztán a Színes. Ők nálam jobbak voltak és rendszerint megvertek, bár néha sikerült megfognom őket. Én így a Fundák és a Színes árnyékában voltam. Mi voltunk a juniorok, tehát mi kaptuk meg a levetett vitrolát.
Azért néha egy-két külföldi versenyre elvittek, de hát azért a futtatott ember a Fundák volt nálunk a klubban, meg a válogatott szinten is. Aztán amikor ő kiöregedett, akkor jött fel a Nyári Gyula fémjelezte generáció. Nyári volt többszörös olimpikon meg jó Isten tudja, hányszoros magyar bajnok. Aztán a Haranghi Csaba, a Litkey Botond - ők akkor kezdtek el 470-esezni, tehát ez a generáció jött utánam egy pár évvel. Éppen hogy kiöregedtek az előttem állók – na, most már én lehetnék a jó – akkor meg jöttek a nálam fiatalabb, igen tehetséges vitorlázók.
Végül is 87-ig én 470-eseztem. Akkor történt a Mahart vezetőségében egy váltás, új elnök és új szakosztályvezető lett. Ő ott edzőváltást akart, és a volt régi edzőket kirúgta, így megüresedett mindkét edzői poszt. Ketten a Demeczky Misivel mi bevállaltuk az edzőséget, Misi a felnőttekét, én a gyerekekét. Egészen az év májusig gyerekedzőként funkcionáltam, de a Misi öt hónap után beadta az unalmast. Attól kezdve egyedül viszem az edzősködést.
Yachtshop.hu : Szervezed, vezeted a gyerektáborokat, edzőként dolgozol, versenyt rendezel…
Dániel Gábor: Igen, húsz éve dolgozom edzőként. De azt kell, hogy mondjam, hogy a mai világban a felnőtt versenyzés abból áll, hogy van egy versenynaptár és a versenyekre elmennek a klubtagok. Én ott vagyok velük, elviszem, hazahozom, vagy ha kell, kimentem őket. Ugyanakkor túl sok edzésmunkát a felnőtt versenyzői gárdánk nem végez.
Yachtshop.hu : Régebben mit végzett, mi a különbség?
Dániel Gábor: Régen, amikor volt három 470-es, meg három finn dingi a klubban, meg három-négy soling és ezek az osztályok még olimpiai osztályok voltak, akkor volt például a bajnokság előtt egy hetes edzőtábor, és hétvégén egyébként meghirdetett edzések voltak. Lejöttek az emberek és akkor kiment három-négy 470-es. Igazi, rendes edzés volt. Ma már ilyen nincs. Ha esetleg verseny van, akkor jönnek, beülnek a hajóba, versenyeznek, aztán hazamennek.
Yachtshop.hu : De csak azért, mert nem érnek rá az emberek. Nyilván mindenki szívesebben lenne itt…
Dániel Gábor: Hát, igen, meg nagyon nehéz összehozni egyáltalán egy igazi edzést. Nálam a legtöbb edzést a gyerektáborban a kezdő gyerekek végzik. Szerencsére most a fiam egy kicsikét többet rá tud szánni erre időben, meg az iskolások, akik lent vannak egész nyáron, azok tudnak edzeni. A mai dolgozó ember kicsike szabadidejébe még a versenyzés is alig fér bele. Komoly edzéseket ezen a szinten már nem végeznek.
Yachtshop.hu : A gyerektáborban, amikor a gyerekekkel foglalkozol, tanítod őket, akkor látszanak már tehetségbeli különbségek közöttük? Honnan derül ki az egyáltalán, hogy egy gyereknek van-e tehetsége a vitorlázáshoz?
Dániel Gábor: Ha tehetséget érzek, kapásból megmondom. Beül a gyerek egy hajóba, és az első tíz percben kiderül, hogy van-e érzéke hozzá. Ahogy megfogja a kormányt, felhúzza a vitorlát, megfogja a köteleket és behúzza a vitorlát, ahogy kezeli az egészet, abból azért egy régóta dolgozó, tapasztalt edző vagy oktató már látja, hogy ennek a gyereknek van érzéke hozzá vagy „hót béna”. Tehát ahogy megfogja a kormányt, lazán magára veszi, a shot-ot meghúzza, odafogja… Az ilyen gyereknek elég egyszer megmutatni egy dolgot, aztán attól kezdve úgy csinálja. Jellegzetesen ilyen számomra, hogy hogyan csinálja meg halzolásnál a kézcserét, végig fogja a kormányt vagy elengedi a francba, azután hogy hol helyezkedik el a hajóban, beül hátra, aztán föllógatja a lábát és a keze belelóg a vízbe. Egy gyerektáborban az első napokban kiderül, hogy melyik az a gyerek, akit a szülők leküldtek, hogy legyél itt, érezd jól magad egy hétig és kész. Nincs ezzel semmi baj, csak jól akarja érezni magát, de már az első félóra után kérdezi, hogy mikor megyünk el fürdeni. Neki nem élete a vitorlázás. De van olyan gyerek, amelyik a fürdés előtt azt mondja, hogy inkább vitorlázzunk még egy kicsit, és mondjuk ránézésre is látható, hogy ügyesebben tartja az irányt a hajóval, ügyesebben kezeli a kormányt – akkor tudom, hogy abban a gyerekben van tehetség. Az még nem biztos, hogy jó versenyző lesz, mert a versenyzéshez sok minden más is kell. De azt kell, hogy mondjam, hogy manapság a mi egyesületünkben ezek a táborok, amiket én csinálok, nem elsősorban tehetségkutató táborok, hanem inkább nyaraló gyerektáborok. Én vagyok a legnagyobb gázban és gondban, amikor van egy gyerek, aki tehetséges és ráadásul még érdekli is a történet. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele. Egyedül vagyok az egyesületben, és ahhoz, hogy a gyerek tovább fejlődjön, ahhoz be kell kerülni egy olyan csapatba, ahol gyerekversenyeztetéssel foglalkoznak. Az egészen más munka, mint egy ilyen egy hetes nyaralótábort megcsinálni a gyerekeknek, ahol az a lényeg, hogy a srácok jól érezzék magukat és oklevelet kapjanak, meg hogy sikerélményük, és közösségi élményük legyen. Visszajönnek a következő évben is, mosolyog a szájuk, hogy milyen jó volt a Dani táborában.
Yachtshop.hu :Szeretnél igazi tehetséggondozó, fejlesztő, versenyzőképző gyerektábort vezetni?
Dániel Gábor: Nézd, ha van értelme, mert ott állna az egyesületben néhány versenyképes hajó, és tudom, hogy van a gyerekekkel valaki - akár én, akár bármelyik edző - aki utána elviszi versenyre, akkor van értelme az ifjúsági nevelésnek. De így, hogy nincs se hajó, se egy olyan szakember, aki tovább tudja vinni őket, úgy azt mondom, hogy igazából semmi értelme nincs. Ha van egy tehetséges gyerek, azt tudom mondani, hogy menj el ebbe és ebbe a klubba és ott talán találsz megadnak egy jó edzőt. Szerencsés esetben fölvesznek, és tovább foglalkoznak veled. Ha megnézed a mai optimistes élmezőnyt, hát most nagyon jók vagyunk „gyerekben”. Még nemzetközi szinten is jók vagyunk. Csakhogy ott az érem másik oldala: nem tudom elképzelni, hogy ilyen szintre a mai világban el lehet jutni úgy, hogy a gyerek rendes iskolába jár. Mindennek megvan az ára.
Ezen kívül ezt pénzzel meg energiával is bírni kell, tehát a szülőtől és a gyerektől is jelentős áldozatot kíván. Ezt csak olyan, jó értelemben „megszállott” szülővel lehet, mint most a Vadnai szülők, vagy annak idején amilyen volt az öreg Eszes például.
Yachtshop.hu : Tudod, azért kérdeztem ezt, mert te a képesítésed szerint edző vagy.
Dániel Gábor: Így van, a képesítésem edző, de jelenleg az időm nagy részét gyerektáborokkal töltöm, no meg versenyszervezéssel és rendezéssel.
Yachtshop.hu : Egyre népszerűbb a Balaton Regatta versenysorozat, ennek Te vagy a versenyigazgatója. Elmondanád, hogy kezdődött ez az egész?
Dániel Gábor:Ha jól emlékszem, 7 ével ezelőtt kezdődött. Az ötletgazda a Balatoni Hajózási Zrt. vitorláskikötői ágazata volt, a balatonlellei kikötőmester Kiss Attila és az akkori ágazatvezető Cziráki Márta. Nekem akkor Márta volt a főnököm, mint oktatótelepi vezetőnek vagy gondnoknak - tökmindegy, nekem van néhány titulusom - és ő kérdezte, hogy hogyan lehetne ezeket a nyugati-medencében élő-lakó vitorlázókat megmozgatni, hogy egy kicsit többet vitorlázzanak. Mit szólnék én ehhez és tudnék-e valamit szervezni? Mondtam Mártinak, hogy semmi akadálya, persze, csináljunk egy versenyt, kifejezetten az amatőrök részére, és kifejezetten a Balatoni Hajózási Zrt kikötőiben kikötőhellyel rendelkező hajósok részére.
Kitaláltuk, hogy legyen díj, legyen sikerélmény, legyen buli és legyen közösség.Sohasem felejtem el, Keszthelyen volt az első verseny négy (!) indulóval.
Aztán abban az évben még volt három futam, különböző helyszíneken, kikötőkben. Képzeld el, a végére már harminc hajó volt. Aztán télen szünet, és a következő évben újra elkezdtük. Szép folyamatosan emelkedett az induló létszám, erre a szintre, ahol most vagyunk, jóval száz fölött. Már negyedik éve, hogy az Uniqa Biztosító szponzora a versenysorozatnak. Társszervezőnk is van már, az Explorer Group International Kft. Velük is negyedik éve dolgozunk. Az, hogy az Uniqa Balaton Regatta versenysorozat ilyen népszerűségnek örvend, az részben köszönhető ennek a cégnek is.
A versenyen kívül legalább annyira fontosak nálunk az egyéb kiszolgáló programok, a parti rendezvények – ha tetszik, a bulik - és ebben úgy érzem itthon ők példamutatóak, mert olyan programokat szerveznek rá a vitorlásversenyre, amire igénye van az amatőr vitorlázóknak. Magát a versenyt viszont a Balatoni Hajózási Zrt. szervezi és bonyolítja le.
Ezzel szereztünk néhány ellenséget is, akik megirigyelték, akik utánozzák, vagy akik túl akarnak tenni ezen a sorozaton. De nincs ezzel semmi baj, én azt mondom, hogy elég nagy ez a Balaton, és nagyon sok vitorlázó még mindig nem hajlandó kimozdulni a kikötőből. Azt hiszem, hogy ezzel a versenysorozattal csak a vitorlázók nyernek, de azért azt is hozzátenném: azoknak a szervezeteknek, cégeknek, akik ilyen versenyeket szerveznek, nem ellenségeskedni kell, hanem összefogni, és kihasználni a lehetőségeket. Van még párezer vitorlázó a Balatonon, akit ki kell vinni a kikötőből…
Yachtshop.hu : Az interneten néhány helyen folyamatosan támadnak téged., éppen ezek miatt, amit most elmondtál. Te hogy látod ezt a dolgot?
Dániel Gábor: Nem tudom, hogy konkrétan mire gondolsz. Engem személy szerint elég kevesen támadnak…
Yachtshop.hu : Dani, tudod, miről beszélek. Te is, mert te válaszolod meg. Talán azért, mert te vagy az előtérben.
Dániel Gábor: Hát én vállaltam...
Yachtshop.hu : Csinálsz valamit, aminek nagy sikere van, és mégis vannak olyanok, akik folyamatosan szurkálnak emiatt. Pedig olyan egyszerű lenne a megoldás: akinek teszik, az részt vesz a Regattán, akinek meg nem, az nem jön ide.
Dániel Gábor: Valóban, de hát én állítom neked, hogy a támadók egy része ide jár versenyezni, aztán név nélkül elkezd támadni. Vagy megbízásból vagy irigységből vagy rosszindulatból. Két kezemen meg tudnám számolni azokat a beírókat, akik emiatt támadnak. Nincs jelentősége ennek számomra, és komolyan mondom, már kezd szórakoztatni.
Többszöröse, sok tízszerese azoknak a száma, akik jól érzik magukat a Regattán és visszajárnak, sőt évek óta visszajárnak erre a versenyre. Szeretik, és lemondanak régi, nagy múltú versenyekről.
Egy csomó ellenzőt, fanyalgót szereztünk, mert a babérjaikon ücsörgő egyesületi vezetők mellett - akik évek óta nagy létszámú versenyeket szerveznek, szerveztek - elszaladt az idő, elszaladtak az igények és egyre kisebb indulószámot tudnak felhozni. Nem akarok megbántani senkit, de tény, hogy változtak az igények, és nem csak versenyezni, de jól érezni is szeretnék magukat a versenyeken résztvevők.
Yachtshop.hu: Mélyen egyetértek veled ebben. Szerintem a Regattának az a titka, hogy sikerélményhez juttatjátok a vitorlázót. Azt, aki nem akarja „véresre” versenyezni magát, egyszerűen csak többet akar, mint „ellötyögni” a hajójával a Balcsin. Versenyezni is akar, kipróbálni magát, a hajóját, a csapatát. Nyer is vele sokat: ismerősöket, barátokat, és nem utolsósorban vitorlázási tapasztalatot. A mi közösségünknek, a Yachtshop.hu hajós közösségi oldalnak éppen ez a célja - miként a jelmondatunk is mondja – „ismerjük meg egymást”. Azt szeretnénk, hogy a balatoni vitorlázók, és egyáltalán: a hajós emberek ismerjék meg egymást.
Aki eljön a Regattára az jól érzi magát, mert egyrészt része lehet egy társaságnak, egy csapatnak, egy sikerélménynek. A reális esélye is megvan arra, hogy esetleg valamiféle eredményt érjen el. Mert ha elmegy a „nagy” versenyekre, mondjuk akár a Kékszalagra is, egy „normális” hajóval, akkor nagyjából nulla esélye van arra, hogy ott valami komolyabb eredményt érjen el. Ettől függetlenül lehet, hogy nagyszerű vitorlázó.
Dániel Gábor: Igazad van. Ez volt az alapgondolatunk is: ki kell hozni a vitorlázókat a kikötőből. És szerencsére ki is jönnek. A különböző kikötői helyszínek megismerése pedig elindíthatja őket a gyakoribb túrázások irányába, hiszen valamennyi kikötőnk csodaszép kiránduló célpont lehet!
Yachtshop.hu: Dani! Irigyellek amiatt, hogy a hobbid és a foglalkozásod ugyanaz. Szerintem te piszok jól eltaláltad a dolgot, így végül is teljesnek érzed az életedet, igaz?
Dániel Gábor: Így van. Én megmondom őszintén, hogy legszebb környezetben a szerelmemmel, a vitorlázással foglalkozok. A gyerekeim mellettem vannak egész nyáron, ugyanebben a környezetben. Nincs az a brókeri állás, amiből én össze tudnám szedni ezt a lehetőséget, és meg tudnám adni ezt a gyerekeimnek, a családomnak.
Kicsi gyerekkoromban megfertőzött ez a sportág. Annak idején - hogy visszakanyarodjak a beszélgetésünk kezdetéhez - 1972-ben egyedüli optimistesként Földváron reggel vízre tették a hajómat, én beleültem és ellöktek. Azt mondták, hogy a strand és a vitorlástelep között lehet oda-vissza menni, aztán majd ebédelni gyere be, és naplemente előtt még érkezzél is vissza. Egész nap kint voltunk. Voltak felnőtt vitorlázók, akik időnként odaszóltak egy-két jó szót, hogy most ezt húzzam meg, azt tekerjem, erre vagy arra figyeljek. És tényleg, ezekből az odaszólásokból jött szép lassan az, hogy nekem volt egy két év előnyöm. Mert Magyarországon az optimist-versenyzés 1974-ben kezdődött csak. Én 72-ben ültem be egy ilyen fa hajócskába, és amikor 74-ben elkezdődtek a versenyek, akkor nekem már volt egy olyan rutinom, amit tudtam kamatoztatni az első években a versenyeken. Ennek köszönhetem, hogy én vagyok az első optimist magyar bajnok. Ez 1974-ben volt. 75-ben már nem indultam, mert akkor már kadettba szálltam át.
Yachtshop.hu: Dani, köszönjük a beszélgetést. Maradj mindig ilyen kiegyensúlyozott ember. Most pedig gyere, igyunk egy sört :-) !
